Egyik este eszembe jutott az első nap. Mármint az a nap, amikor hazavittük a Fiatalurat. Előtte négy nap magány, utána egy élet immáron hármasban. Üdítő változatosság. És meseszép világ (igen, még akkor is, ha éppen egy átbömbölt éjszakán legfeljebb, ha 2 órát aludtunk,…

Ciki, nem ciki, de ezt elmondom. Tegnap, meglett férfiként sírva fakadtam a buszon hazafelé. Átvitt értelemben, és valóságosan is. Nem tudom, hogy ez annak tudható-e be, hogy most már én is a vállaimon érzem a gyermek súlyát, minden értelemben, vagy "csak" az érzelmek így…

Na kérem, szépen. Ezt a levelet semmiképpen sem kezdeném bocsánatkéréssel, mint az előző kettőt, hogy nem írtam már egy ideje. Újabb hetek teltek el nem, azt nem mondanám, hogy unatkoztunk volna. A fiatalúr immáron három és fél hónapos. Sajnos a hasfájás, amiről optimistán…

Kedves Picúr, nagyjából sejtésem sem lehet, hogy mire felnősz lesz-e még blog ebben a formában, így azt sem tudhatom, hogy olvasod majd-e ezeket a sorokat, de szívből kívánok Neked boldog egy hónapot! És persze a Mamának is. Azt hiszem, hogy munkás egy hónap van mögöttünk,…

Az elmúlt héten, Picúr kéthetes korában lettünk figyelmesek egy érdekes dologra. A baba akkor is sírt, ha éppen három óránként megette a magáét, vagy alig aludt egy órát már fenn is volt, és elkezdett újra sírni. Nyűgösködött, és gyakran tekergette magát (a fene sem…

Sőt! Mostantól a 3 heteseké. Egy nappal több telt el ugyan a kisfiam megszületése óta, de bátran állíthatom, hogy már övé az albérlet, a gyermek-, a kis- és a nagyágy, valamint a kanapé. És persze a babakocsi, a konyha a fürdőszoba, valamint a legnagyobb vérveszteség, a…