Azt hiszem bátran állathatom, hogy túl vagyunk sajnos az egyik legizgalmasabb hétvégénken. Remélem ennél rosszabb sosem lesz, de azért ezt sem kívánom senkinek. Sajnos a csalóka idő megtette a hatását, aztán erre még rátett egy lapáttal a gyermekügyelet is. Apropó, nincs…

Ahogy ígértem, egy kicsit visszaugrok az időben, és, mint egy hármasugró, igyekszem az elmúlt három hetet, kisebb-nagyobb ugrásokkal abszolválni. S, hol is kezdhetném, mint a születésnél? Remélem Picúr egész élete hasonlóan mosolygós és "vicces" lesz, mint amilyen a mi esténk…