Na kérem, szépen. Ezt a levelet semmiképpen sem kezdeném bocsánatkéréssel, mint az előző kettőt, hogy nem írtam már egy ideje. Újabb hetek teltek el nem, azt nem mondanám, hogy unatkoztunk volna. A fiatalúr immáron három és fél hónapos. Sajnos a hasfájás, amiről optimistán azt gondoltuk, hogy megszűnik a harmadik hónap környékén, továbbra sem múlt el, így szegénykének még most is komoly görcsei vannak.

A legrosszabb persze továbbra is a tehetetlenség. Az elviselhetetlen. Sajnos már mindent kipróbáltunk, amit lehetett, de a legjobb esetekben is csak időlegesen, vagy pár órára sikerült a hasfájást megszüntetni. Használtunk gyógyteát, Espumisant, Infacolt (utóbbinak kettőnek ugyanaz a hatóanyag tartalma, így várható volt a "nem hatás"...), Gripe watert. Ma valószínűleg még veszek Bio Gaiat is, hátha az használt. Vettünk szélcsövet is, de az sem használt igazán. Hát ez van...

Drága és szeretett anyósom mondogatja mindig, hogy alig sír ez a gyerek... Legutóbb megkérdeztem, hogy biztosnem a szomszédba jár gyereket látogatni? (Ne féljetek, jóban vagyunk...még...) Amúgy igaz, ha nincs hascsikarása szegény Picúrnak, akkor minden a lehető legnagyobb rendben. Nézelődik, érdeklődik, gügyög, igyekszik formálni a hangokat is, nagyokat nyög. S persze kalimpál a karjaival, lábaival. Alig múlt ugye 3 hónapos, de már húzza magát előre, a fejét már rendesen tartja, és ha hason van, akkor is sokáig tartja fel a fejét, és csak ritkán ejti le. Szupercuki.

Azt azért nem mondanám, hogy a mögöttünk lévő 3 és fél hónap zökkenőmentes lett volna. Ahogy azt már a korábbi posztjaimban is írtam, nem csodálom, hogy családok hullanak szét, főleg az első gyereknél. Hihetetlen stressz és teher is egyben, ha az ember nem elég türelmes, sem a gyerekkel, sem a másikkal. De főleg nem önmagával. Mi is összekapunk néha, de az ember hamar megbánja, és nem tart tovább pár óránál a gyökértelen harag, s elpárolog.

Szóval Picúr már 6,5 kiló, állítólag éppen másféllel több, mint amennyinek átlagosan lenni kellene, igaz a magassága is megvan hozzá, teljesen arányos kis krapek, remélem nagyra nő, mint az apja. De legalább a mosolya legyen lehengerlő, ha már most az...