Az elmúlt héten, Picúr kéthetes korában lettünk figyelmesek egy érdekes dologra. A baba akkor is sírt, ha éppen három óránként megette a magáét, vagy alig aludt egy órát már fenn is volt, és elkezdett újra sírni. Nyűgösködött, és gyakran tekergette magát (a fene sem gondolta volna, hogy egy alig kéthetes gyerek így képes ficánkolni). Jó szülők lévén azonnal valami rosszra kezdtünk el gyanakodni. A mama bevetette az abszolút Jolly Jokert, miszerint biztosan elfogyott a teje. Na persze...

Persze abszolút érthető, ha a gyerek egész nap sírdogál, a mama lassan kiborul és a munkából fáradtan hazaérkező apa egy kicsit ingerültebb a kelleténél. Pedig nem szabad annak lennünk. Tudom, hogy egy nyűgös gyermeket ellátni, aki tényleg nem tudja szegényke elmondani, hogy éppen mi a baj, mennyire fárasztó, de az biztos, hogy a probléma megoldását nem segíteni el az, ha mi, férfiak sem úgy állunk hozzá a dologhoz, ahogy kellene.

Ahogy azt már előző bejegyzéseim egyikében is mondtam, és a címben is ott van. Higgadtság, nyugodtság.

Mert mit tehet ilyenkor az ember? Elkezdi végiggondolni, hogy milyen lehetőségek jönnek számba? Éhes a baba? Viszonylag sokszor. Akár óránként is. Lehet, hogy szomjas, hiszen mégis csak nyár van, tikkasztó hőség, plusz a lakás is száraz, a páratartalom alig 45%. Naná, hogy hamar kiszárad szegény. De mi van, ha mégsem? Mi van, ha a pocakja fáj? Akkor folyton ordítana, nem csak néha, hiszen, ha fáj, akkor ordít... Vagy ha csak a közelségünkre vágyik? Egész nap rajtam volt - mondja a mama. Rendben, akkor kérdezzük meg a védőnőt.

A védőnő szerint sem a hasa fáj, ráadásul pisil, kakil rendszeresen, sőőőt! Akkor marad a szomjúság. A lényeg a lényeg, hogy ha a baba enni-inni akar, akkor hagyni kell. Ez így rendben is van, de óránként? Akár - mondja a védőnő.

Mindez teljesen ok, azonban a védőnőnk (aki viszonylag kezdő), egy apróságot elfelejtett megemlíteni, ami után sokkal nyugodtabban dőltünk hátra a mamával. Van az úgynevezett igénynövekedési korszak. Pontosabban több is. Az első éppen a 2., 3. hét körül jön el, és gyakorlatilag azzal jár, hogy majdnem szárazra szívja a mamát, hogy fokozza a tejtermelést, ugyanis pár napig sokkal intenzívebben majszol a drága. Aztán újra beáll az ütem, csak egyszerre több anyagot vesz magához Picúr. Ezt viszont nem tudtuk...

Köszi internet! (Persze lecsekkoltam a dolgot, beszéltem a barátommal, akik márciusban szültek, és persze nekik mondták a dolgot, így fel voltak készülve...)

Bele sem merek gondolni, mi lenne, ha nem lenne ennyire nyugodt a baba, és ezen időszak alatt folyamatosan bömbölt volna. (Kicsivel több stressz és idegesség, amúgy no para.) Szóval jó dolog, ez a védőnőség, de néha ők sincsenek a helyzet magaslatán, így nem árt több helyről is tájékozódni.

És persze a legfontosabb a jelszavunk: higgadtság, nyugodtság...