Sőt! Mostantól a 3 heteseké. Egy nappal több telt el ugyan a kisfiam megszületése óta, de bátran állíthatom, hogy már övé az albérlet, a gyermek-, a kis- és a nagyágy, valamint a kanapé. És persze a babakocsi, a konyha a fürdőszoba, valamint a legnagyobb vérveszteség, a számítógépem, és a játékok. Ha nagyon pesszimista lennék azt mondanám, hogy a következő 20 évre vélhetően búcsút is mondhatok mindenre, de egyrészt nem vagyok pesszimista, másrészt pedig ez még csak a beszoktatási szakasz.. lesz ez még így sem! Remélem most már sikerült elvennem minden leendő gyermekvállalónak a kedvét mindentől, pedig higgyétek el, megéri. Az első perctől kezdve...

Azt tervezem, hogy (amennyiben Picúr és a munka engedi) minél több információval, tippel, és hasznos dologgal lássam el a leendő kispapákat, akik az esetek többségében - ahogy ezt tettem én is -, csupán fejetlen csirkeként rohangásznak egy olyan új világban, amiről lövésük sincsen. A babákéban. Ahogy írtam, a csöppség megérkezett már 3 hete, de úgy érzem, hogy 1-2 hónap már eltelt. Jött némi tapasztalat, és persze kicsit kevesebb alvás, és több ébrenlét, és megszámlálhatatlan mámoros pillanat, amikor a fürdőkádban leesett fejem, mert elaludtam, vagy éppen, mert a kezemben tarthattam Picúrt, aki egészen odáig ordított, majd szépen lassan lenyugodott.

Kis lépés ez nekem, de nagy a családnak.

A fentiek mellett persze igyekszem újra végigmenni az elmúlt 3 héten is, felidézni a fontos, és kevésbé fontos momentumokat, de a naprakész infókat is. Így lesz idővel teljes, kerek egész a történetem, és remélem megfelelően kaotikus is. Hiszen az egész nem más, csak egy nagy kaland. Ja, és itt nincs mentett állás, amit visszatölthetsz...