Hajnalodik. Bár a redőny leengedve, és a függöny is behúzva, valahol érzem az ujjaim végében, hogy hajnalodik. Vagy lehet, hogy éhes vagyok, és azért ébredtem fel? No mindegy, a lényeg, hogy fenn vagyok, forgatom a fejem jobbra-balra. Minden rendben, valahogy mégsem az igazi. Alattam a textil kissé gyűrött, biztos sokat forgolódtam az éjjel...

Igyekszem felemelni a fejem, de a puha takaró minduntalan visszanyom. Kissé súlyos darab, legalább is nekem. Vajon miért rakták rám? Puha és meleg, kétségtelen, de olyan súlyos. Lehet anya megint fázik? Lassan magam alá húzom a karjaimat, és kinyomom magam. Csak lassan, nem kell semmit elkapkodni... Csak az a súlyos takaró ne lenne. Így azért egy kicsit nehezebb dolgom van, mint amikor a másik, az a puha zöld volt rajtam, az a piros csíkos. Hmmm, de jó is volt a plüss. De hol van mindenki?

Se Bumi, se Zsirga, csak a málészájú piros Csigusz vigyorog itt rám. Rajta nincs paplan, mégsem fázik. Jó neki. Viszont nem forgatja a fejét olyan ügyesen, mint én. Csak olyan mindentudóan néz. És közben mosolyog. Szeretem, ha mosolyognak, az megnyugtat. Olyan meleg érzés, mint a paplan. Csak kevéssé súlyos. Inkább finom puha, mint a zöld plüss. Mondjuk azt meg nem jó a számba venni, mert fura az íze a plüssnek. És olyan szőrös is. Akkor már inkább a Pillangó, vagy a Halacska.

De hogyan is tovább? Szóval hajnalodik, hallom, hogy abban a nagy szobában járkál valaki. Azt hiszem megszólítom, hátha segít lefejteni a hátamról ezt a paplant. "Hahó, itt vagyok... igen ébren, meglepő? Amúgy Te ki vagy? Egy csomószor már láttalak. Sőt, mintha minden este feltűnnél itt, meg azt hiszem reggel is. Csak napközben nem látlak sosem. Pedig olyan jó szundizni egyet a mellkasodon, s hallani a szíved dobogását. Az pont olyan mint a mosoly. Mindig megnyugtat. Igen. Várj... oh, köszönöm. Kicsit hideg van, legalább is a paplan alatt jó meleg volt. Lehet, ezért olyan nehéz? Hová megyünk? Várj tudom... igen. Erre határozottan emlékszem. Itt jó meleg van, és puhaság, olyan otthonos minden. Megnyugtató, és, hmm.. igen finom is. Most már jöhet a reggeli..."

Tele pocakom, ez jól esett. De mi ez? A paplan lenne? Olyan súlyos ez is, de nem a hátamon van... mintha csukódna le a szemem. Kicsit elnehezültem, biztos a friss levegő. Itt most jó a nyakad mellett anya, igen... Hmm... Sziasztok barátok, gyertek játszunk egy kicsit... Újra meleg van, de jó... mintha ismét a hátamon érezném azt a nehéz valamit, ami betakar... mi is volt az? Áhh, mindegy... hagyjuk. Olyan jó meleg van...