Azt hiszem bátran állathatom, hogy túl vagyunk sajnos az egyik legizgalmasabb hétvégénken. Remélem ennél rosszabb sosem lesz, de azért ezt sem kívánom senkinek. Sajnos a csalóka idő megtette a hatását, aztán erre még rátett egy lapáttal a gyermekügyelet is. Apropó, nincs véletlenül olyan fizetős szolgáltatás, mint a felnőtteknél? Nem SZTK, hanem magánrendelés, és még ki is jönnek? Jó lenne...

Szóval mind a mama, mind a Fiatalúr igencsak megfázott a múlt héten. A mama össze is szedett valami vírust, ami aztán teljesen gallyra vágta a hétvégéjét, megmozdulni is alig bírt. Ráadásul a gyógyszerallergiája miatt kétszer mg is jártuk a felnőttügyeletet. Ezzel párhuzamosan persze a baba is lebetegedett. Szombaton estefelé még csak 38 körüli lázat mértünk, ami megszokott lehet, de aztán elszabadultak az indulatok...

Éjszaka már 39 fölé ment a láza szegénynek, ezét megkapta a kúp adagját, ami ugyan egy kicsit segített, de igazából nem nagyon akarózott lejjebb menni. Vártunk egy ideig, aztán kapott még egy kúpot, ahogy az orvos mondta, de az sem akart használni. Na mondom, akkor gyerekügyelet. Lelkileg már készültem rá, hogy az nem lesz egyszerű, főleg, ha az ember arra kéri őket, hogy jöjjenek ki, és nézzék meg, mert nem igazán szeretnék egy 39 fokos lázban égő gyereket még kivinni a viharba, aztán valahogy elevickélni a János kórházig.

Hát persze, hogy belefutottam. Csak nem képzelem, hogy kijönnek? Ha a láz nem megy le, akkor úgy sem tehetnek ők se semmit, vigyem be a gyereket. Vagy kezdjem el hűtőfürdőztetni, az majd leviszi a lázat. Mondtam nekik, hogy megértem persze, meg biztos be is vagyok pánikolva, de azért egy kis emberséget el tudnék viselni, illetve mondja meg, melyik javasasszonykönyvet üssem fel, és higgye el soha többé nem fizetek TB-t, csak azt használom, elvégre ilyen tanácsok ott is vannak.

Persze gyorsban felhívtuk a gyerekorvosunkat is, aki pechünkre éppen külföldön volt, de megnyugtatva csak annyit mondott Ő is, hogy borogatás, fürdés, és nézzük meg lemegy-e a láza. Ha nem, irány a kórház, ha igen, akkor hétfőn irány a gyerekorvos. Hála az égnek a láz valamelyest csillapodott, bár szegény gyermeket eléggé megviselték a dolgok. Ráadásul azóta köhög is csúnyán...

Érdekesség viszont, hogy bár a felnőttügyeleten azt mondták, hogy az antibiotikum kúra alatt, amit a mamának kellett elviselnie, nem szabad szoptatni, az összes gyerekorvos az ellenkezőjét állítja. Lehet szoptatni. A vitába nem szállnék be, de a Fiatalúr örült, hogy ebben a vészterhes időkben valami nem változik.Így legalább még komolyabb segítséget adhatott a mama a picinek.

A köhögés sajnos nem múlik, és néha elég randán is köhög a baba, de reméljük lassan az is eltűnik. Minden estere kétnaponta megyünk most orvoshoz. Nem jó... de ez van.

A végére azért legyen egy kis pozitívum. Hogy egy igazán frappáns közhellyel éljek, küldöm mindenkinek, aki szereti :)