Hajnalodik. Bár a redőny leengedve, és a függöny is behúzva, valahol érzem az ujjaim végében, hogy hajnalodik. Vagy lehet, hogy éhes vagyok, és azért ébredtem fel? No mindegy, a lényeg, hogy fenn vagyok, forgatom a fejem jobbra-balra. Minden rendben, valahogy mégsem az igazi. Alattam a textil kissé gyűrött, biztos sokat forgolódtam az éjjel...

Ciki, nem ciki, de ezt elmondom. Tegnap, meglett férfiként sírva fakadtam a buszon hazafelé. Átvitt értelemben, és valóságosan is. Nem tudom, hogy ez annak tudható-e be, hogy most már én is a vállaimon érzem a gyermek súlyát, minden értelemben, vagy "csak" az érzelmek így találtak utat a felszínre...

Ma egy éve, hogy a mama megtudta, terhes. Bizony.. már egy éve történt. Az ember néha el sem hiszi azt a nyomorult közhelyet a repülő időről. Pedig de. Emlékszem vasárnap volt, mert éppen NFL-meccs ment a tévében, és a Saints éppen csúnyán elverte a Falcons-t. Ami akkor azért volt érdekes, mert pocsék volt a szezonunk. Na mindegy... mégis csak a Fiatalúr a fontos... :)

Az egyik ismerősöm azt mondta, hogy ne aggódjak a nyugodt percek miatt, azok egy jó ideig amúgy sem lesznek, s lőn. A hó hír, hogy a Fiatalúr hasfájása valóban nagymértékben alábbhagyott, ugyanakkor most úgy tűnik megindult a fogzás. Csupa örömhír ez a fáradt szülőnek. Na jó, azért nem akkora a dráma, de a mama gyakran felszisszen etetés közben, illetve a lefekvés sem megy könnyen, elég sokat nyűglődik a fiatalember.

A legutóbbi bejegyzésemben már volt róla szó, hogy úgy tűnik, a hasfájásnak vége. ez most az egyik legkomolyabb tény. Jó, jó, egyszer-egyszer még visszatér, de már nem vészes a dolog... Viszont a hétvégén ellátogattunk vidékre. Kicsit féltünk az úttól, mert még sosem kocsikázott egyhuzamban ilyen sokat a Fiatalúr, a babakocsit meg annyira nem szereti, így a kettő eredőjeként nem jósoltunk a Mamával túlságosan nyugalmas utat. De a Fiatalúr nagyrészt rácáfolt az előzményekre.

Újabb érdekes mérföldkőhöz érkeztünk el (amire persze megint nem lettünk felkészítve, de ezt már lassan kezdem megszokni a 20 éves védőnőinktől...). Nevezetesen elmúltunk 4 hónaposak, és a Mama masszív teje sem elég már Picúrnak. Ez önmagában talán még nem is lenne gond, de annyiban mindenképpen, hogy ismét 2 óránként szeretne enni. Így egy kissé újfent fáradtabbak vagyunk reggelente, de hát ez van... Még jó, hogy az egyik ismerősünk 3 hónappal előbb szült, így legalább onnan értesülünk, ha már hivatalos forrásból nem tudunk...