Nagyjából ezt a tanácsot kaptunk majdnem mindenkitől, akinek néhány éves csemetéje van, és még élénken élnek bennük azok a képek, amikor az Ő csemetéjük volt 3-4 hónapos. Akkor azt gondoltam, hogy csak rossz vicc, meg persze, hogy Picúr biztos nem lesz olyan... Na ja. Nem mintha bármi baj is lenne Vele, vagy Velünk. De ez az időszak, most már én is állítom. A túlélésről szól. Sajnos nem készít fel senki arra, hogy milyen az a fajta tehetetlenség, amivel nap, mint nap kénytelen vagy szembenézni, amikor a gyermeked küszködve nyög, sír, visít. Döbbenetes.

Holnap után amúgy 4 hónapos lesz, és bár néha már vannak jobb napok, azonban továbbra is komoly problémákat okoz a hasfájás. Továbbra is értetlenül állok az előtt, hogy nincs erre semmilyen gyógymód, és hogy egy aprónépnek így kell szenvednie. De sajnos úgy tűnik így van. Szomorú ez. Hiába próbáltunk ki gyakorlatilag mindent, amit van a piacon, semmi sem segített... marad a túlélés.

Az ember érezte már néhányszor a tehetetlenség gyötrő markát a nyakán, de, hogy egy újszülöttet lásson így.. hát nem  tudom. Ilyet még sosem éreztem. Reménykedünk benne a Mamával, hogy minderre nem emlékszik majd a Fiatalúr, ha felnő, valószínűleg a természet a végén csak elrendezte ezt.

Amúgy minden rendben van, lassan már 7 kiló a "Picúr", pedig még csak 4 hónapos lesz. Ha jól emlékszem olyan 1-1,5 kilóval haladja meg a korát, de az állítólag nem baj. Legfeljebb nekünk, ha az ember sokat ringatja a fenekét, hamar elfárad.

A babakocsit azonban továbbra sem nagyon szívleli. Hiába tesszük bele, nem akar megmaradni benne, a kengurut és a hordozókendőt viszont szereti. Csak belerakjuk, és már el is alszik.. vagy néha ordít egy kicsit, aztán alszik el. Úgy látszik, jobban szeret testközelben lenni, és talán jól is van ez így.

A héten jönnek a szurik, plusz ellenőrző vizsgálatok is lesznek majd, csípő tájékon, és nagy lesz a hét, mert életében először kap nyerskosztot. Éljen a gyümölcs!