Óriási, 3 órán át tartó sétát tettünk tegnap a Kopaszi gáton, élvezve a jó időt, a napsütést, és megmutattuk a Fiatalúrnak, hová kell majd hozni a csajokat randizni. Mondjuk nem tudom mennyit jegyzett meg belőle, mert már akkor aludt, amikor buszra szálltunk... Ja, és a legfontosabb, hogy láttunk egy 70-80 körüli párt selfie-zni. Cukik voltak. Meg egy csomó Helly Hansen által támogatott "szalon-túrázót" is, akik természetesen autóval jöttek idáig. Hogy aztán tehessenek egy kört a vadiúj széldzsekiben.

No mindegy, nem is ez a lényeg. A Fiatalúr a 3 órából nagyjából 2-t végigaludt, annyira elnyomta a friss levegő, és a vége felé is csak azért ébredt fel, mert megérezte a kajaszagot. Be is puszilt egy nagy almás-sütőtökös bébiételt. Tokkal-vonóval. Meg remélem tömött is magába egy kis D-vitamint is, csak a miheztartás végett. Hazafelé már egy kicsit nyűgös volt persze, elég sok inger érte (engem is, azt hittem, hogy egy Helly Hansen promón vagyok éppen)...

És persze jó sok babakocsi is volt kinn. Eléggé összesűrűsödött a "cukkelsági faktor" a helyszínen, meg persze egymás gyerekeinek a bámulása. A legérdekesebbek a terhes nők voltak, akik nagy élvezettel legeltették a tekintetüket a babakocsikban jóízűen hortyogó bébiken. Gondoltam odaszólok nekik, hogy ez csak a púder, ne aggódjatok, ma este sem aludtunk... De a mama rám szólt, hogy ne rontsam el a kedvüket. Persze, már viccelni sem lehet... még akkor sem, ha a viccek fele igaz. Akkor meg csak fél éjszakát nem aludtunk.

Visszagondolva valóban hajlamos az ember körberomantikázni a szülést megelőző időszakot, és azt, hogy mi vár rá. Aztán jön a valóság. Vicces. De tényleg így van. Nekünk sem mondta senki, hogy mire számítsunk, hát pedig lehet, jó lett volna. De a következőre már felvértezve készülünk! Vagy nem... ki tudja?