Bizony, bizony. Most lesz a Fiatalúr 6 hónapos, és éppen a második fogacskája kezdett előbújni a napokban. Egy hete még az elsővel küzdöttünk, most jön a második. Hiába, no, mozgalmas napok ezek. Az éjszakák kezdenek hasonlítani még a hasfájós időszakra is egy kissé, de amúgy minden a legnagyobb rendben. Kenegeti az ember a jó kis krémmel, de sajnos nem mindig, vagy legalább is nem használ túl sokáig. Nagyon tud sírni ilyenkor, az embernek a szíve szakad meg...

Viszont kinőtte a bébihordozót, mármint a kocsiba valót. Így kénytelenek voltunk venni egy újat, nagyobbat. Lassan egy nagyobb autóra is szükség lesz, mert ez elfoglalja a fél hátsó üléssort, ráadásul úgy néz ki, mint egy vadászrepülőbe való katapultülés. Egy ideig el is molyoltunk a megfelelő rögzítéssel. És, ahogy megtudtam, az első 10-11 hónapban nem szabad menetiránnyal ültetni a gyereket, még akkor sem, ha ilyen ülése van az embernek. Csak háttal.

Közben megismertük az új védőnőnket is (pontosabban a Mama, mert én nem találkoztam vele). Jó hír, hogy harmincas és vannak gyerekei, tehát nem a könyvekből leste el az anyaság rejtelmeit. Éljen, éljen! Ennek örömére, már az első találkozás alatt többet tudott segíteni a Mamának, mint a fiatal manökenek az első X alkalommal. Végre ér valamit a védőnői szolgálat.

Persze készülünk a karácsonyra is, lesz fenyőfa, meg minden, azonnal megismertetjük a gyereket a kereskedelem ördögével. Jó eséllyel azért a jövőben vissza lehet majd fogni az ilyen kilengéseket, igyekszünk majd, nem a kereskedelem zászlóshajójának tekinteni az ünnepet a Fiatalúr szemében sem. Mondjuk a Mama panaszkodott, hogy mindent meg akarok venni neki, pedig amúgy spórolós vagy, farmerem is már csak egy van, mert a másikat nem lehet már megstoppolni, és a mama nem engedi, hogy felvegyem. Fene vigye...

Nem baj, a lényeg, hogy minden rendben van a Fiatalúrral, szépen nő és gyarapszik. Most már tolja befelé a konzervkajákat is, szereti a tököt és az almát. A répát azonban kevésbé. Hiába, apja fia...