Először is elnézést a Kedves Olvasóktól, hogy nem jelentkeztem már egy hete, de akinek van gyereke az tudja, hogy sok mindenre nincs ideje az embernek, akinek meg nincs gyereke, az majd jól megtanulja. Szóval túl vagyunk a két hónapon. Ami nem csak azt jelenti, hogy lassan már fejben megy a fiatalúrnak a matek, és valószínűleg esténként már Ő olvas fel nekem, de azt is, hogy eljöttek a szükséges oltások, vizsgálatok ideje is. De haladjunk szépen sorjában...

A múlt hét elején a kedves doki bácsi jött és beadott két injekciót, egyet az egyik, egyet pedig a másik lábba. Azt hiszem nekünk jobban fájt, mint a gyereknek. Aki csak egy kicsit hüppögött, aztán abba is hagyta. A kötelező oltások a gyermekbénulás, a tetanusz, meg a fene tudja mi ellen vannak még kitalálva. A következő adagot 4 hónaposan kapja, asszem. (Az én drága jó nagymamám azt mondta a mamának, hogy nekem nem engedte beadni a gyermekbénulás elleni szérumot, mert attól megbénulhatok. Így az Ő elmondása szerint én nem lettem beoltva vele. Hát nem tudom...)

Kicsit kérdezgettük a dokit, ezeket nagyjából összeszedem, hátha valaki éppen itt találja meg a választ a kérdésére: szóval, a gyerek ülhet karon már ebben a korban is, a lényeg, hogy oda kell fogni a fejét/mellkasát a mi mellkasunkhoz, hogy ne essen hátrafelé, mert akkor sérülhet a gerince, a hasfájással nem nagyon tud az ember mit csinálni, végig kell próbálni az összes teát, szirupot, stb., ha valami hat, akkor az jó (nálunk nem nagyon hatott semmi, így most a szélcsövet próbáljuk, ennek a hatása eddig biztató, még, ha nem is tűnik túl humánus megoldásnak...), ebben a korban már lehet használni a bébikendőt is nyugodtan, a lényeg itt is, hogy jól meg legyen támasztva a felsőteste a gyereknek. Ne ijedjünk meg akkor sem, ha a gyerek sokat sóhajtozik, vagy hirtelen vesz sokszor levegőt, gyakori ez a pici babáknál.

A szurik után a hét végén elvittük két vizsgálatra is Picúrt: koponya és hasi ultrahang, illetve a csípővizsgálat. Hála az égnek mind a kettő jó lett, nincs semmi gond a gyerekkel. Bár, mint kiderült mintha gyorsabban fejlődne az általánosnál. Azt mondták ugyanis a dokik, hogy elméletben az 5. hónapra kellene elérnie a születési súlyának a dupláját, a mi esetünkben ez a 7 kilogrammot jelenti, mindeközben a fiatalúr már most alulról nyaldossa a 6 kilogrammot... Hát, meglátjuk mi lesz.

Minden esetre azt el kell mondjam, mint újdonsült szülő, hogy hihetetlen dolog még most is az egész. Ahogy minden nap egy új tapasztalat, és minden nap egy új kudarc is egyben. Van, hogy érted, érzed, hogy mit csinál a gyermek, aztán kiderül, hogy mégsem. Döbbenetes, milyen változásokon megyünk mi is keresztül, szülők, hogy hatol szépen lassan a legmélyünkre a gyermeki lét, és hogyan bontja le a mindennapi életből miatt ránk száradt rétegeket. Néha arról beszélgetünk a mamával, hogy nem csodálkozunk azon, hogy ennyi egyedülálló anya neveli a 2-3 éves gyermekét, mert ez valóban egy hihetetlen stressz. Persze ilyenkor az ember azt mondja, hogy nem emiatt válik el, de ki tudja, hogy mi van mélyen, legbelül... Én örülök, hogy ha néha össze is ugrunk, akkor is mindent meg tudunk beszélni, és így át tudunk lendülni minden akadályon. És szeretnék arra buzdítani minden kisgyermekes apukát, hogy ne tántorodjon el, csak mert egy kicsit több a kihívás egy új jövevény érkeztével, hanem álljon bele, és beszélgessenek. Anyával és gyermekkel egyaránt. Ez sok mindenen segít...