A napokban két jó filmet is adott a tévé. Ez önmagában is meglepő, hiszen az esetek többségében ez inkább heti, bár egyre gyakrabban havi tendencia. De most ebbe ne menjünk bele, mert másról szeretnék írni. A két film a Hair és a Grease című musical volt. Míg Picúr aludt rajtam egy ideig néztük a Grease-t, és közben persze felelevenítettük az ifjúságunkat.. Hehe... Szóval annyira öregek nem vagyunk, de mégis, rég volt már, amikor a magyar tévé először adta ezeket a filmeket, és szerintem a korosztályunkban kevés az, aki ne tudná legalább dallamában felidézni a Let the sunshine in, vagy éppen a Sandy című dalokat.

Szóval azon kezdtünk el merengeni, hogy ha majd Picúr felnő, akkor vajon mit szól majd mindehhez? Vajon érdekelni fogja az ilyen film? Úgy gondolom a zene egy olyan dolog, ami nagyon sok embert összeköt, és a pszichológiai tanulmányok is azt mutatják, hogy a zene egy olyan ősi ösztönhöz nyúl vissza, ami mindenütt jelen van. A tenger érzéshez, amikor mindannyian együtt hullámzunk, és összetartozunk.

Vajon, amikor felnő mi lesz, milyen filmek, esetleg milyen musicalek lesznek, és vajon fogja őket úgy szeretni, ahogy mi ezeket? Bár igazából lehet, nem is ez a kérdés. Hiszen majd eldönti, hogy mit szeret, s mit nem... inkább az a kérdés, hogy mi az a film, amit akár okulásul, akár csak a tapasztalatszerzés végett az ember megnézetne a gyermekével. Van ilyen film a Kedves Olvasó repertoárjában?

Mindegy, hogy öt percig tart csak a csoda, vagy az egész film erejéig, és persze az is, hogy ez számunkra öröm, vagy kudarcélmény (utóbbi persze nem lehet, hiszen Ő is indivídum, ahogy mi, így majd eldönti mi jó neki). Vajon ha mindenki felsorolhatna egy-két filmet, amit szívesen megnézetne majdan felnövő csemetéjével, akkor az mi lenne? Én a zenés filmekre esküdnék. A Grease, a Hair, Az operaház fantomja, a Nyomorultak...